Tanszéki értekezlet
Pontosan öt nappal korábban, körlevélben jön az értesítés. Napirendi pontok. Függelék. Egyebek.
Ötvenvalahányan vagyunk a tanszéken. Hárman-négyen mindíg kimentik magukat. Van, amikor még többen, ők az ügyesek és okosak, előző nap vagy korábban telefonálnak a főnökök valamelyikének. Megoldják.
A tanszéki értekezletre mindenkinek pontosan kell érkeznie. Soha senkinek nem mondják, hogy tilos késni, mégsem késik el senki.
Ez a helyi viszonyokat figyelembe véve, annyit jelent, hogy öt perccel korábban a helyszínen vagyunk.
Édes kis semmiségekről fecserésznek a kollégák. Nem mindegy ám, hogy ki hova ül, ki mellé és kinek háttal. Láthatóság és láthatatlanság. Egyesek mindenkit látnak, de őket senki sem. Mintha a tanteremben lennénk, a diákok is pontosan így, az ülés pszichológiája.
Tanszékvezető és a négy helyettese. Ők ülnek az emelvény nélküli asztalnál. Nincs pulpitus, ez maga a demokrácia, nincs fent és lent, majd a szavak ezt megoldják.
Az öt főnök feladata az egyes napirendi pontok előterjesztése, pontosabban felolvasása abból az anyagból, amit belépéskor mindenki kézhez kap.
Beavatottak vagyunk holott semmi befolyásunk nincs semmire, amit a főnökök előterjesztenek, pontosabban felolvasnak. Nem is azért tartják. Természetesen minden napirendi ponthoz hozzászólhatunk, de a hozzászólások sajátosak. Látszólag spontán véleménnyilvánítások, valójában előre megbeszélt koreográfiák alapján történnek. Természetesen ez alól is van kivétel, ha esetleg egy kolléga elfeledkezik magáról (és a mindenkire kötelező elvárásokról) kitör, saját véleményét mondja, olykor elfúl a hangja örömében vagy mérgében, de ennek az égvilágon semmi jelentősége azaz hatása nincs, kisebb morgás, néha kritikus megjegyzés, például, mi értelme van ennek, aztán minden megy tovább, mintha mi sem történt volna.
Szavazni is szoktunk. A szavazás vagy egy új bizottság, vagy albizottság elnökének nevére vontakozik, vagy egy új kolléga felvételére, de ez sem spontán, mindenki pontosan tudja kire és mire kell szavaznia. Van persze, aki rendszeresen elfeledkezik az értekezlet előtt már tudható személy alkalmasságáról, az üres papírt ad be, vagy nemmel szavaz,. Szerencsére csak egy két ilyen hebehurgya van.
Vannak balhék is. Általában a kissé hadarós túlmozgásos kolléga kezdi, nagyon hosszan beszél, vicceket fűz mondandójába, mindazonáltal tulajdonképpen minden nagyon jó, mondja, mosolyog hozzá, a kollégák többsége a szunyókálás fedezékébe menekül, tíz perc után lesz csak csönd.
Vita alakul ki, többnyire jelentéktelen kérdésekről, hat év alatt mindössze egyetlen alkalom volt, amikor a főnökök javaslatát a kollégák csaknem egyhangúlag leszavazták: egy katonatiszt lett volna az új kolléga, de ez úgy tűnik, mindenkit felébresztett és a többség kényszeredett heherészéssel olvasgatta a javasolt személy szakmai önéletrajzát, melyben az égvilágon semmi nem utalt arra, hogy értene a társadalomtudományok bármely területéhez.
Nem így az óriáscégek igazgatósági tanácsának tagjai, akikkel meleg baráti kapcsolatokat kell ápolnunk, néhányuk óraadó, s már a cég neve is izgalomba hozza a diákokat.
Kár, hogy amit ők “tanítanak” jólértesültség, informáltság olykor megszemélyesített pletykák. (Valószínűleg nem ezeknek köszönhető a Toyota világhíre, de sohasem lehet tudni.) Nekünk pénz kell, nekik pedig az egyetem neve.
Mindenki jól jár, ezekre az órákra diákok százai jelentkeznek, de egy fél évvel később sem tudnak semmit a Toyota működéséről. Jó társaságban azonban repül az idő.
A tanszéki értekezleteken a főnökök néha új bizottságokat kreálnak, (természetesen ez csak javaslat), senki sem tudja viszont, hogy ezeknek mi a funkciójuk, mindenkinek bizottsági tagnak kell lennie, egy kolléga az, aki kivétel. Ő lázadó, rebellis, bajkeverő, mert nem hajlandó semmiféle bizottság munkájában részt venni. Úgy véli, hogy a bizottságok “mini” tanszéki értekezletek, ott sincs senkinek semmiféle befolyása a tárgyalt ügyekre. A bizottságosdi ugyanazon koreográfia szerint zajlik mint a tanszéki értekezletek. Hozzászólások, aztán marad minden úgy, ahogy a “javaslat” szövege szól, esetleg időpont, helyszín módosítás történik, ennek nagyon örülünk, megvalósult az igazi demokrácia.
Néhány naív és mulya kolléga szeretné tudni hogy hol születnek a döntések. A lényeg, hogy sohasem azok döntenek, akik vállalják cselekvésükért a felelősséget. A döntések zárt ajtók mögött, a felső vezetés tagjai között születnek, aztán mosogatóléként löttyintik a tanszék dolgozóira, porcelán lavórból.
Aki mindezek ellenére szeretne valamit mindarról megtudni, ami a munkát, annak körülményeit, vagy éppen a tanszék jövöjét érinti, az személyesen járul valamelyik főnökhöz. A hangnem ilyenkor mézes, a mázt minden főnöki szobában ehhez készen kapja. Még jobb azonban, ha egy közeli bárban, esetleg kocsmában vagy evedében zajlik mindez. Akkor igazán baráti légkörben, néhány ital mellett mindent, vagy majdnem mindent megtudhat. A szabály azonban az, hogy e beszélgetések tartalma sohasem szerepelhet a “nyilvános” tanszéki értekezleten. Pedig sokan szeretnénk megtudni, hogy miért kell növekvő létszámú diákot felvenni csökkenő tanárlétszám mellett, mennyi a tanszék bevétele a felvételi díjakból, ki és milyen szempontok alapján dönti el a tantermek beosztását, melyek a szempontjai annak, hogy egy kolléga docensből professzor lesz és így tovább.
A tanszéki értekezleten tehát a főnökök felolvassák az előre megírt napirendi pontokat, a stréberek (ha tudnak japánul) ujjacskáikkal követik a szöveget. A többség azonban illedelmesen alszik, ebben mindenkinek nagy rutinja van.
A félreértések kiküszöbölése érdekében azonban magnófelvétel is készül az értekezletekről, s a felvétel kazettái a tanulmányi osztály tekintélyes páncélszekrényében pihennek, csakúgy mint az összes kolléga személyi anyaga, valamint az ő tanári minősítésük. Mindegyik szigorúan bizalmas, a tanulmányi osztály tulajdona, ezeket (egyetlen alkalmat kivéve) kizárólag a főnökök láthatják, hivatkozni erre nem lehet (például előléptetés esetén) egyszóval, a tanulmányi osztály, értsd a helyi bürokrácia a főnökökkel egyetértésben dönt mindenről.Ne feledjük, mi tanárok, hogy a tanulmányi osztály bürokratái az oktatási minisztérium utasításait követik, akárcsak a rektor.
Aki szembe mer fordulni a tanulmányi osztály bármelyik tagjával, az néhány napon belül nehezen tudja ellátni munkáját, mert a tanulmányi osztály bármely tagja csendben szabotálhat bármit.
A fentiekből egészen biztos hogy mindenki megérti hogy a harmónikus, békés együttműködés a tanszéki dolgozók alapelve, konfliktus esetén pedig a tanszéki értekezleten a főnökök valamelyike akár meg is hazudtolhatja a kollégát, különösen ha az nem haver, (értsd nem eléggé lojális) s így elhallgattattja a “lázadót”. Rend van. (". s a rend arra való, hogy ne legyen szabad ami jó..." József Attila.)
Ideális munkahely, e felől senkinek ne legyenek kétségei.
Berlin, 2016 november