Mivel egyike vagyok azoknak, akik az elmúlt évek egyik legszebb és egyúttal legfontosabb filmjének tartják Enyedi Ildikó alkotását, hadd egészítsem ki a néhány napja e filmről írt rövid ismertetésemet azzal, hogy nem pusztán a színészek játéka, még csak nem is a remek operatőri munka miatt nyert ez a film, hanem talán azért, mert mindannyiunk életének legfontosabb terhéről és egyúttal öröméről beszél ez a film.
