Ölelés
Pszichológus egyetemi hallgató barátommal rendszeresen jártunk a Budapest határában lévő súlyos fogyatékos gyerekek intézetébe. Ő szakmailag nagyon fontosnak tartotta, hogy rendszeresen részt vegyen a gyerekekkel való foglalkozásokon.
A gyerekek kivétel nélkül súlyos fogyatékosságokkal születtek, szüleik soha többé nem látogatták meg őket. Értelmetlen volt, mondták.
Közös barátunk, aki Popper Péter segítségével hosszú ideig Indiában élt, s ott megtanult szitáron játszani, utolsó útjáról magával hozta mesterei egyikét, Ravit, s megkérte, hogy jöjjön el velünk az intézetbe, s játsszon a szitárján a gyerekeknek.
Hetekig járt oda, minden nap. S aztán egyszercsak eltűnt. Nem jött többé, a telefont nem vette fel a neki bérelt lakásban. Megszeppentünk, aztán meg is ijedtünk. Azt hittük, hogy valami baja van, beteg lett, vagy se szó se beszéd hazautazott.
Hosszas várakozás után előkerült, sápadtan, elgyötört arccal, lefogyva. Egymás szavába vágva kérdeztük Ravit, mi baj van, tudunk-e segíteni neki.
S akkor elmondta, hogy egy idő után képtelen volt a gyerekeknek zenélni, ezért tűnt el. A gyerekek, a gondozók, az orvosok természetesen élvezték Ravi játékát. (Egyetlen fillért sem fogadott el ezért.) Elmagyarázta nekünk, hogy nem a gyerekek magatehetetlen állapota, nem vakságuk, súlyos mozgásképtelenségük az ami miatt abbahagyta a játékot az intézetben.
Mindezt otthon mondta el nekünk, s miközben erről beszélt szitárját magához ölelve játszani kezdett, s tartása az anyaméh magzatjához volt hasonló.
Néhány futam után letette a hangszerét és könnybelábadt szemmel mondta: nem tudtam elviselni, hogy a gyerekeket senki sem öleli át. Nem veszik ki őket a rácsos ágyból, nem simogatja meg őket senki. Ez a ridegség elviselhetetlen. Hiszen ezek a gyerekek nem sokat fognak fel a külvilág eseményeiből, de a többségük érzékel. Érez.
Több hét szünet után Ravi visszament az intézetbe, s onnantól fogva (engedéllyel) úgy játszott, hogy tíz perc játék után minden egyes gyereket kivett az ágyából és magához ölelte.
Neki csak így ment.
2016. szeptember
Ferber Katalin