Anyám napja

Gyakran írtam neked anyáknapi köszöntőt, mert épp nem ott voltam ahol te, vagy épp nem ott voltál ahol én.....

Minden levelemben bocsánatot kértem valamiért.

Aztán nagyobbacska lettem és mindig vettem virágot, ahelyett hogy kedvenc italaid valamelyikét vittem volna neked. Az „anyákat” nem tudom felköszönteni, csak téged, aki már rég a közelében pihensz annak a helynek, ahonnan tízéves korodban kézenfogva elvitt egy rokonod. Anyád azt mondta, majd találkoztok. Egy évtizedig nem láttad.

Így volt ez jó, mondták neked sokszor, aztán te is ezt mondogattad magadnak. Nem volt semmire magyarázat, mert az Örökkévaló akarta így, ebbe te sokáig nem tudtál beletörődni, aztán beletörtél. Isten mindenkit szeret mondta neked duruzsolva az egyik apáca, de te könnyeidet nyelve azt akartad, hogy csak téged szeressen.

Kapaszkodtál az imákba, később a tudásba, s végül mindez hiábavaló áldozatnak bizonyult. Örökre megharagudtál anyádra, hogy aztán ezt a haragot átadd saját gyerekednek is.

Anyádnak nehéz helyzetében csak a te elajándékozásod maradt. Istennek ajándékozott.

Te iparkodtál, de nagyobb hatalmak másként döntöttek, nem lehettél igazi apáca.

Alkalmazkodtál ehhez is, férjhez mentél, aztán gyermeket vártál, engem, s azt képzelted majd csoda történik és mégsem leszel anya.

Olyan anya lettél amilyen gyerek voltál. Kizárólagos elfogadásért kizárólagos szeretetért harcoltál. Így tettél próbára minden nap évtizedeken keresztül. Vizsgáid mindegyikén megbuktam.

Akit soha egyetlen pillanatra sem fogadtak el feltétel nélkül, nem tömték meg zsebeit napsütéssel, örömmel, az minden egyes emberen akivel a sors összehozza, a pótolhatatlan szeretetet kéri számon. Hol ordítva, hol csak beletörődő hüppögéssel.

Ezt követelted te is, hátha a gyereked szeretete pótolja az isteni szeretetet.

Mindent ki-és megpróbáltál.

Tudtam hogy mindez miért történik, gyerekként is tudtam.

Nem volt akkor még szókincsem, nem tudtam elmondani, hogy Isten mindenkit szeret, de se engem se téged nem.

Nem tudtam elmondani, hogy az ital csak addig segít, amig a másnap el nem jön.

Azt sem tudtam neked soha elmondani, hogy az elfogadást és a nekem szóló szeretetet én is évtizedekig kerestem.

Mindketten ugyanazt kerestük és reméltük, csak kicsit másként. Én a könyörtelen józanság kábulatában, te az ital pillanatnyi mámorával.

Ma már téged is értlek hiszen megértettem magamat.